Kényszerből lett cégvezető, mégis nyolc éve sikeresen irányítja a családi vállalkozást Hajnalné Raucsik Krisztina, akinek ráadásul egy férfiak uralta szakmában, a húsiparban kellett bizonyítania. Egyedül a csontozást nem vállalja, de ha kell, bárki helyett beáll az üzemben is a gátra, miközben képességeit az üzleti közösségekben szerzett tudással tuningolja.

Nem sokan vannak a szakmában, magán kívül mindössze egy nőről tud, aki vezető beosztásban dolgozik a hazai húsiparban. Nem véletlenül, hiszen a hústermékkészítés hagyományosan férfi szakma, kemény fizikai munkával és nem éppen családbarát időbeosztással. Hajnalné Raucsik Krisztina sem önszántából lett cégvezető: férje halála után „szakadt a nyakába” a Hajnal-Hús Kft. vezetése, s bár könyvelőként addig is részt vett a cég életében, eleinte ő sem bízott a sikerben.

"Egy évig volt beteg a férjem, készültünk arra, hogy én vigyem tovább a vállalkozást. Annyiból szerencsém volt, hogy előtte húsz évig a cégnél dolgoztam pénzügyi területen, és egyébként is mindent megbeszéltünk, azaz volt rálátásom a dolgokra. A kereskedelem azonban nagyon távol állt tőlem, az a férjem terepe volt, ő igazi kereskedőként építette fel és vitte sikerre a céget. Éppen ez volt a sikerünk titka, hogy jól kiegészítettük egymást" – mondja Krisztina. Ezért is merült fel eleinte, hogy inkább külső ügyvezetőt hoznak az akkor több mint kétmilliárdos forgalmú Hajnal-Húshoz, de végül arra jutottak, hogy olyan odafigyeléssel, ahogy Krisztina tudná, senki nem fogja vezetni a céget.

Mindenki mellé állt

Érdekes módon nem a húsipar okozta a legnagyobb nehézséget ügyvezetőként Krisztinának, hanem az értékesítés. „Nekem a tukmálás, az alkudozás nem megy, egyszerűen távol áll tőlem. Azt pedig nézni sem bírtam, hogyan nyomják le az árakat a multik, milyen módszerekkel megy néha a pályáztatás… Többször futottunk bele tisztességtelen ajánlatokba és szembesültem azzal, hogy a minőség nem mindig szempont.”

Szerencsére ezt a terhet egy tapasztalt szakember levette a válláról, így Krisztina arra koncentrálhatott, amit igazán szeret: összefogni és menedzselni a Győr melletti, közel négymilliárd forint forgalmú húskombinátot. Időközben mindent megtanult a szakmáról, amit kellett, s ha kell, beáll az üzembe ma is; egyedül a csontozást nem vállalja, de mással nem nagyon tudják zavarba hozni.

"Amikor a férjem meghalt, elmondtam a kollégáimnak, hogy aki úgy érzi, nem tud engem elfogadni a főnökének, az elmehet. Aki viszont marad, az álljon mellém. Mindenki maradt" – meséli büszkén Krisztina. Azt csak halkan teszi hozzá, hogy ebben azért annak is szerepe van, hogy reggeltől késő estig bent van és bárki bemehet hozzá minden gondjával-bajával. Meg is tesz mindent, hogy olyan munkakörnyezetet teremtsen, ahol mindenkinek csak a feladatára kell koncentrálnia. Ha kell, maga viszi haza a kollégáit éjszaka, és a saját szabadságát is ahhoz igazítja, hogy mindenki ki tudja pihenni magát. - Csak megértéssel tudok előrejutni a fiúk között. Amíg a feladatot megcsinálják, azaz ők is mellettem állnak, addig jó fej vagyok. De ha nem, akkor bekeményítek, mert nem engedhetem meg, hogy bárki a fejemre nőjön. Ez napi szinten folyamatos egyensúlyozást jelent, és borzasztó nehéz.

„Nőként többszörösen kell bizonyítanom”

"Eleinte biztos voltam benne, hogy nem fogom sokáig bírni vezetőként a cég élén. Az élet ezt megcáfolta, de most is úgy gondolom, hogy ebben a szakmában nőként többszörösen kell bizonyítanom. Ennek ellenére becsülnek azért, amit elértem, és az is jó visszajelzés, hogy látom, bizonyos dolgokban a konkurencia próbál követni, nézik, mit hogyan csinálok" – véli.

A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz! 

Tovább