Ráadásul sokak életében a mostani jelenti az első igazán nehéz helyzetet és mivel ebből kifolyólag semmilyen gyakorlati tapasztalattal nem rendelkeznek a válságkezelésben, így azt sem tudják, merre érdemes elindulniuk. És akkor a nyereségességről még nem is beszéltünk, ami normál esetben minden vállalkozás elsődleges célja lenne. 

Emellett sokan a profit (azaz a nyereség) és a jövedelmezőség fogalmának eltérő mivoltával sincsenek tisztában. Előbbi ugyanis a bevételek és a kiadások (azaz a felmerülő költségek) számokban kifejezhető különbségét takarja, míg utóbbi relatív érték, ami a vállalkozás összességében vett teljesítményét fejezi ki. 

És hogy mindezek után hogyan lehet (még inkább) nyereségessé tenni egy céget? Erről beszélgettünk Jászberényi Ivett közgazdásszal, adótanácsadóval, az OPTITAX Számviteli Kft. ügyvezetőjével és Berzi László közgazdásszal az Albatros Analytics Kft. ügyvezetőjével, akik gyakorlati tippeket is adtak, mire érdemes figyelned, ha rendbe szeretnéd rakni magadat és a vállalkozásodat. 

1. Döntsd el, mit akarsz! 

Ahogyan azt Ivett is kiemeli, mindegy, hogy újonnan alapított vagy működő cégről van szó, fontos, hogy tisztában legyünk vele, miben vagyunk jók, mit tudunk nyújtani az ügyfeleknek és a partnereknek, továbbá, hogy ezt képesek legyünk megfelelően kommunikálni is. „Tanácsadóként fontosnak tartom, hogy először hallgassuk meg az ügyfeleinket és értsük meg az igényeiket. Példának okáért nálunk háromféle könyvelési csomag is elérhető. Az első a kötelező bevallásokat magában foglaló, Bevalló csomag névre keresztelt alapcsomag. A második az úgynevezett Támogató csomag, amely negyedéves tanácsadást is magában foglal. A harmadik pedig a Megoldó csomag, ami többek között havi adótanácsadást, havi egy órás online csoportos konzultációt és negyedéves ingyenes képzést is tartalmaz. De aki az első két csomag valamelyikét választja, az – külön díj ellenében – természetesen ugyanúgy kérhet adótanácsadást is.” 

Laci ennek kapcsán elmondja, hogy gyakorlatilag ők is ugyanezt a működési modellt alkalmazzák. Azaz az első csomagjuk az alapvető napi riportokat és havi egy bővebb ​​riportcsomagot tartalmaz. A második csomag személyes tanácsadást és iparági best practice-eket (azaz legjobb gyakorlatokat – a szerk.) is magában foglal. A harmadik csomag pedig egy egyedi ügyféligényeket is tartalmazó, személyre szabott csomag, hiszen speciális elvárások bárkinél felmerülhetnek. 

2. Találd meg a megfelelő együttműködési formát! 

Kooperációs szempontból Laci jellemzően kétféle ügyféllel szokott találkozni. „Van olyan, aki nem tudja, hogy mit akar, de kis túlzással nyitott bármire. A másik csoportba pedig azok tartoznak, akik pontosan tisztában vannak az igényeikkel. Habár utóbbi esetben könnyebb az árazás, de bevallom, én jobban kedvelem az első esetet. Hiszen nekem is meg kell értenem az ügyfél üzletét, viselkedését, ami alapvetően a közös beszélgetésekből derül ki. Azt gondolom, egy riport önmagában véve nem elég, az a fontos, hogy a kimutatások valóban segítsék az ügyfél munkáját és hatékonyabb döntéseket hozhasson meg a segítségükkel” – avat be. 

Ivett pedig annyival egészíti ki a fentieket, hogy véleménye szerint akkor lehet bevételt növelni és költséget csökkenteni, valamint adót optimalizálni, ha a tanácsadó legalább az ügyfél középtávú terveivel tisztában van. „Példának okáért volt egy olyan esetem, amikor valakinek egy ismerőse azt tanácsolta, hogy váltson egy bizonyos adózási formára, mert ’akkor kevesebb adót kell fizetni’. Az egyeztetésnél viszont kiderült, hogy esetében ez nem is lenne igénybe vehető. Ebből is látszik, milyen fontos beavatni a terveinkbe a tanácsadót és megbízni benne – ellenkező esetben nem sokat ér az együttműködés.” 

3. Készíts üzleti tervet! 

Ivett úgy véli, ennek alapvető „elemnek” kellene lennie, azonban a gyakorlati tapasztalatok alapján az esetek 90%-ában ez sajnos nem áll rendelkezésre. Az árazás pedig a konkurenciához mérten kerül kialakításra, a költségekkel és a megtérüléssel pedig nem kalkulálnak. „Ez már csak azért is problémás, mert nem minden ugyanabban az időszakban merül fel – emiatt sokan egyszerűen tönkremennek” – összegzi. 

Laci pedig úgy gondolja, sok esetben a nagy(obb) cégeknél sem veszik ezt komolyan. „Legfeljebb a főkönyv mentén történő tervezést valósítják meg, de ahol már a mérleget és cash-flowt (azaz a vállalaton belüli pénzmozgást – a szerk.) is kellene monitorozni, azt nem teszik. Nem beszélve az üzleti terv aktualizálásáról, amelyet – főleg a jelenlegi helyzetben – legalább negyedévente meg kellene tenni – elég csak az árfolyamváltozásokra gondolni. Pedig a kontrollingban alapvető, hogy az előző időszakhoz és az üzleti tervhez viszonyítva mérünk. Manapság azonban ilyen szempontból nincsenek már hasonló hónapok sem – nemhogy hasonló évek. Márpedig ha nem tervezünk, annak sajnos előbb-utóbb szó szerint bukás lesz a vége.” 

4. Legyél tisztában a szakemberek szerepével!

A fentiekkel összefüggésben Ivett úgy véli, Magyarországon további problémát jelent, hogy a vállalkozók azt hiszik, hogy egy könyvelővel „minden meg van oldva”. Holott valójában szükség lenne adótanácsadóra és kontrollerre is, aki összehasonlítja a terv-tény adatokat. „Itt nem kell hatalmas összegekre gondolni, de azt mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy ha a könyvelőnkre bízunk mindent és ő hibázik, akkor sokkal nagyobb költségekkel kell kalkulálnunk, mint abban az esetben, ha külön-külön szakembert bíztunk volna meg az egyes munkákkal” – mondja. „Továbbá kiemelten fontos, hogy a főkönyv nem alkalmas vezetői infók szolgáltatására” – hívja fel a figyelmet. 

„Ráadásul egy könyvelőnek a jogszabályi-technikai háttér miatt eleve meg van kötve a keze, a managemenet accountig (azaz a vezetői könyvelés – a szerk.) területén sokkal több minden ’megengedett’. Egy tanácsadó kialakíthatja a kontrolling szemléletet, a kapcsolódó módszertant – ehhez viszont már szenior szakértőnek kell lenni. Ha nincs ilyen ember a cégen belül, akkor érdemes külsős tanácsadót alkalmazni” – teszi hozzá Laci. 

A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!  

Tovább