Ferro-Sped 2000 Kft. egy második generációs, szállítmányozással foglalkozó családi vállalkozás. A közel három évtizednyi tapasztalat számtalan hullámvölggyel és sikeres időszakkal volt tarkított. Vajon, hogy sikerült kilábalniuk a csődközelből? Hogyan jöttek rá, hogy a jól szabályozott munkafolyamatok és a digitális fejlesztés kulcsfontosságú a versenyképességük szempontjából? Ifjabb Suhajda Tamással, a Ferro-Sped ügyvezető tulajdonosával beszélgettünk arról, hogy mivel teszik lehetővé azt, hogy az ügyfeleik áruja mindig időben és kifogástalan állapotban érjen célba Európa bármely pontján.

A Ferro-Sped története 30 éve kezdődött, amikor Suhajda Tamás édesapja egy saját járműeszközzel elkezdett fuvarozni. Így kezdődött minden, ez volt a jelenlegi cég alapja. Ahogy telt az idő, a 90-es években nem csak szállítmányoztak, hanem betonacél kereskedéssel is elkezdtek foglalkozni. Emiatt jelenleg is két cég van a cégcsoportban: az egyik a Ferro-Sped 2000 Kft-je, amiket ifjabb Suhajda Tamás vezet. A másik pedig az édesapjáé, a Steel-Transz Kft. melyet Tamás öccsével közösen vezetnek – ez lett a vasas irányból, míg a fuvarozást a Ferro-Sped-hez került. Tamás elmondása szerint a cégátvétel tervezett volt, de nem volt különlegesen előkészítve. „Egyszer csak belecsöppentem, hogy céget kell vezetni. Sok vitánk, konfliktusunk volt, melyet sikerült mindig kisimítani. Sokat jelentett, hogy az édesapám nem állt szembe minden újtásnak, hanem nyitott volt, és rám bízta az irányítást. A legfontosabb összetevő, mely miatt sikere volt a cégátadásnak a bizalom, melyre az egész családi cégcsoport épül a mai napig is!” – mondja Tamás.

Csődközeli helyzet kezelése

Ráadásul ez a pillanat 2008-os világválság közepette érkezett el, amikor nagyon nagy pofont kapott a vállalkozás, ugyanis nagy hitelállományban voltak benne, és emiatt óriási zuhanásba került mind a két cég. „Most azt mondom, hogy nagyon jó volt, mert legalább akkor megtanultam, hogy mi az, hogy túlélés. Tehát mikor most azt mondják, hogy válság van, akkor csak legyintek, mert 2008-ban sokkal nagyobb zuhanás volt” – emlékszik vissza az időszakra Tamás. Ebben az időszakban az volt a legfontosabb, hogy a 100-120 kamiont, amivel rendelkeztek el tudják valamilyen módon indítani. Idegőrlő periódus volt, Tamás az édesapjával cégek százait látogatta végig azért, hogy munkát tudjanak vállalni, el tudják indítani a kocsikat. “Utólag ez azért volt szerencsés, mert megismerem nagyon fiatalon a későbbi munkaadóim nagy részét, és nagyon sok kapcsolatra tettem szert!” – teszi hozzá a cégvezető. Közben ketyegtek a hitelek, és azokat vissza kellett volna fizetni, de ezt nem tudták megtenni. „Ez is megtanított arra, hogy pontosan kezeljük a számokat, fontos, hogy átlássuk a költségeket a cégen belül ahhoz, hogy racionalizálni tudjuk a működést. Minden, ami kiadáshoz tartozott, megpróbáltuk meghúzni, és mindent, ami nem volt fontos a napi működéshez, megpróbáltuk eladni. A csődhelyzet a másik cégünk keresztkezességéből adódott, így azt is megtanultam, hogy keresztkezességet nem fogunk vállalni, ez mai napig szabály a családi vállalkozásainknál!” – meséli Tamás.

A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!  

Tovább