Prohászka Andrea hat éve vette át édesapjától a TUTTI vezetését. Bár ma már sorra ítélik oda munkájáért a díjakat, őszintén beszél arról, hogy bizony küzdelmes évekbe tellett, mire elhitte magáról, hogy állhat ő a közel 10 milliárdos forgalmat bonyolító élelmiszeripari cég élén.

Ha egy családi cégen belül a generációváltásról van szó, egészen biztosan Andreát is megkérdezik. Édesapja, Prohászka Ottó közel negyven éve indította útjára a TUTTI-t és csupán a véletlenen múlott, hogy nem egy állami cégben, hanem saját vállalkozásban készítette el az első fagylaltport. A többi már történelem: ma 2500 féle termék készül a néhány éve modernizált üzemben és a cég a 1986-os alapítása óta meghatározó szereplőjévé vált a magyar por alapú élelmiszer gyártói piacnak. Közismert saját termékein, mint például a TUTTI Holland kakaóporon, vagy a TUTTI Jegeskávén túl, ma már a por alapú élelmiszer-bérgyártási piac egyik legnagyobb képviselője is.

Kisvállalkozásból középvállalat

Gyermekként Andrea számára maga volt a csoda, hogy a konyhájukban fagylalt készül, amit ő kóstolgathatott. A kezdetekre azonban úgy emlékszik vissza, hogy addig soha nem ő volt az a kislány, akit utolsóként vittek haza az oviból, azután pedig ő lett.  „Apám három társával és az édesanyámmal alapította a céget, miután az állami vállalat, ahol dolgozott, nem adott elég pénzt az ötletére. A csomagolást ment Ausztriába megterveztetni, ám túl borsosnak találták az árát, így visszamondták a teljes projektet. Ő viszont annyira hitt benne, hogy a saját erejéből elindította a céget. Nyolc emberrel kezdtek, most 150-en dolgoznak nálunk. Az apám együtt él a TUTTI-val, ismeri minden rezdülését. A mai napig nyugdíjasként is bejön és megmetszi a telephely udvarán a rózsabokrokat.” És ezért sem volt könnyű a generációváltás. Andrea hat éve vette át az ügyvezetést és bár előtte cégvezetőként dolgozott, hamar rá kellett ébrednie, hogy a két feladat köszönőviszonyban sincs egymással. Egy év is eltelt, mire egyáltalán rájött, hogy csak papíron lett ügyvezető.  „Eközben apám minden nap nyugdíjasként is bejött a céghez, ugyanúgy körbesétált és mindent megoldott. A helyzetemet az is nehezítette, hogy éppen akkor vettem át az ügyvezetést, amikor kirobbant a koronavírus-járvány és belekezdtünk volna a cég történetének eddigi legnagyobb beruházásába, egy új csarnoképületbe. Ugyanakkor azt is láttam, hogy szükség van a változásra; apám már nem mosolyogva jött be reggel a kapun, nagyon megfáradt egy nehéz tulajdonos kivásárlási folyamat után és attól féltem, hogy ez tönkreteszi.”

A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!

Tovább