2023. május 25. napján került kihirdetésre a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény, amellyel a magyar Országgyűlés egy évek óta fennálló jogharmonizációs kötelezettségének tett eleget. A jogharmonizációs kötelezettség alapja az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 számú irányelve, amelyre a mindennapokban „Whistleblowing” Irányelvként szoktak hivatkozni.

A Whistleblowing Irányelv célja, hogy az aránylag nagyobb létszámú vállalkozásokkal különböző foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban álló személyek – legfőképp a munkavállalók – a vállalkozások működésében vagy gyakorlatában tapasztalt visszásságokra, jogellenes cselekményekre vagy mulasztásokra vonatkozó bejelentéseiket egy rendszerezett és biztonságos fórumon tudják megtenni.

A Whistleblowing Irányelv alapján elfogadott Panasztörvény a korábban hatályos Panasztörvénnyel szemben nagy terheket ró a hatálya alá tartozó vállalkozásokra, aránylag rövid határidőkkel. A Panasztörvény rendelkezései szerint minden, legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozásnak létre kell hoznia egy belső visszaélés-bejelentési rendszert, amelyben a bejelentő szóban vagy írásban, anonim módon teheti meg a bejelentését. Fontos kiemelni, hogy a Panasztörvény nem a munkavállalók számához, hanem a foglalkoztatottak számához köti a kötelezettség teljesítését, amely szélesebb személyi kört ölel fel, mint csupán a munkavállalók (pl. megbízás keretében foglalkoztatott alvállalkozó).

A foglalkoztatottak számától függetlenül kötelesek belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni a pénzmosási törvény hatálya alá tartozó foglalkoztatók, így például a pénzügyi szolgáltatók, az ügyvédi irodák, illetve a könyvelő irodák. A kötelezettség teljesítésére azon foglalkoztatók, akik 50-249 fő közötti foglalkoztatottal rendelkeznek 2023. december 17. napjáig kaptak időt, a 249 fő feletti foglalkoztatóknak azonban már 2023. július 24. napjáig kötelesek létrehozni a rendszert.

A Panasztörvény alapján a foglalkoztatók szabad kezet kapnak abban a tekintetben, hogy a fenti kötelezettségeiknek milyen formában tesznek eleget. A foglalkoztató jogosult eldönteni, hogy a visszaélés-bejelentési rendszert a szervezetén belül alakítja ki vagy azzal harmadik személyt bíz meg. A szervezeten belül kialakított visszaélés-bejelentési rendszer esetén különös figyelemmel kell lenni arra a vállalkozásnak, hogy a feladattal megbízott személy függetlensége és hozzáértése biztosítható legyen, ezért javasolt olyan vezető állású munkavállalót megbízni a bejelentések kezelésével és kivizsgálásával, aki jogi ismeretekkel is rendelkezik (például HR vezető).

A foglalkoztató azonban dönthet úgy is, hogy kiszervezi ezen kötelezettség teljesítését és a vállalkozástól független harmadik személyt bíz meg a bejelentések kezelésével. A Panasztörvény erre az esetre vezette be az ún. bejelentővédelmi ügyvéd fogalmát. A bejelentővédelmi ügyvéd a vállalkozással létrejött megbízási szerződése alapján látja el a bejelentésekkel kapcsolatos teendőket. A függetlenséget biztosítandó olyan ügyvéd nem láthatja el ezt a feladatot, aki a vállalkozással megbízási jogviszonyban áll vagy a korábbi 5 évben megbízási jogviszonyban állt.

A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!  

Tovább