Molnár Gergő, aki egykor az ország legfiatalabb méhészmestereként végzett, a családi méhészetet édesapjával és húgával alapította harminc éve, míg saját vállalkozása már közel 20 éves. Egészen fiatalon 12 évesen kezdett el méhészkedni, édesapja jóvoltából. “Tőle örököltem a méhek iránti szeretetet, és tőle tanultam a mesterség alapjait is. “ – avat be a kezdetekbe Gergő. Akkoriban mezőgazdaságból élt a család, állattartással foglalkoztak, és azt látta a szüleitől, rokonaitól hogy mindig igyekeztek több lábon állni.

Mivel mezőgazdasági középiskolában tanult, így minden évben jártak az iskolával Budapestre az OMÉK-ra (Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár). Nagy élmény volt számára, hogy a vonatablakból rendszeresen látott ilyenkor egy méhészetet, ami évről évre fejlődött a szeme láttára. Minden vágya az volt, hogy egyszer ebbe a méhészetbe eljuthasson. Amikor már a Gödöllői egyetemen tanult és jelentkezett egy méhész tanfolyamra, meglepve tapasztalta, hogy a gyakorlati oktatás pont ebben, a számára sokáig csak vágyott méhészetben zajlik. Később volt még egy jelentőségteljes esemény: „Emlékszem friss végzettségemmel a zsebemben boldogan sétáltam a vasútállomás felé, amikor megláttam, hogy épp egy méhraj berajzik egy hársfa odújába. Ezt égi jelnek vettem és ott döntöttem el, hogy mindenképp a méhészettel akarok foglalkozni.”- emlékszik vissza a szakember. Kezdetben családi vállalkozásban dolgoztak, húgával és édesapjával, ma azonban már egyedül ő irányítja és viszi a méhészetet négy alkalmazott segítségével.

„Apukám gyerekkorában már alapszinten méhészkedett, mivel a szomszéd bácsi méhész volt és megtanította őt egy csomó dologra. Jóval később, amikor már állatokat tartott meglátott egy méhrajt Fony határában, ahol korábban éltünk. Gondolt egyet, befogta őket és hazahozta. Onnantól foglalkozott édesapám méhészettel.” – emlékszik vissza. Az állatokkal – emlékei szerint – sok gond volt, rengeteg pénzt elvittek, keveset hoztak, de a méhek önmagukat el tudták látni, ahhoz nem kellett korán fölkelniük, megetetni őket. Később az apukája befogott még egy méhrajt. Ennél már ő is ott volt, és emlékszik, hogy életében először jól össze is szúrták a méhek, amikor le akarta őket rázni a fáról. Akkoriban ugyanis még nem tudta, hogy este nem repülnek, csak másznak a méhek.

„Mindenki hülyének nézett. Rendszeresen beszólogattak, hogy miért nem sört árulok, vagy pálinkát.”

A vállalkozását 20 éve nem a nulláról indította, hanem mínusz 17 ezerről. Ennyi pénze hiányzott ugyanis, hogy a telefonszámláját ki tudja fizetni. A nagymamájához fordult segítségért, de ő nem pénzt adott neki, hanem tanácsot. „Azt mondta, nézd, itt van három hordó méz a sarokban, ott van egy szedőkanál, ott meg a befőttesüvegek! Menj ki a vizsolyi templom elé és add el őket! Én pedig így is tettem, kimentem árulni. Persze mindenki hülyének nézett. Rendszeresen beszólogattak, hogy miért nem sört árulok, vagy pálinkát.”- emlékszik vissza Gergő. Azt tapasztalta, hogy mindig voltak negatív hangok, de ő ezekkel nem foglalkozott. Már az első nap kiárult pont annyi mézet, amennyi kellett arra a bizonyos számlára. Másnap és harmadnap is megint teletöltötte a befőttesüvegeket mézzel és árulta őket. Kezdetben a templomnál, aztán egyre több, más helyen is. Sokáig autója sem volt, így vonaton vitte föl a mézet az egyetemre, vásárokba, rendezvényekre. Amit keresett, azt folyamatosan visszaforgatta a vállalkozásába és egy idő után elkezdett álmodozni, célokat megfogalmazni.

„A nagymamám odaadta a kis szobáját, hogy ott töltsem a mézet az üvegekbe.”

Amikor már egyre több helyre tudott mézet értékesíteni, és több bevétele lett, meg tudta venni az első raklap saját befőttes üvegét is, amire a mai napig emlékszik, mert fontos mérföldkő volt az életében. „A nagymamám odaadta a kis szobáját, hogy ott töltsem a mézet a tartályokból az üvegekbe. Emlékszem, ahogy egyre több mézzel teli tartály jött be a szobába, úgy ment ki egyre több bútor: a kanapé, a szekrény, aztán a fotelek. Kellett a hely!” – meséli nevetve. Ebben az időben hétvégén vásározott, hétköznap pedig méhészkedett. Rengeteg pénzt kellett befektetnie, kellett a kaptár, a faanyag, az eszközök, a keretek. Marketingre vagy látványos címkékre akkoriban gondolni sem mert. Viszont  megfogalmazódott benne, hogy egy univerzális méhészetet szeretne létrehozni.

A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!  

Tovább