Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj
le semmi fontosról!
Ösztönösen, stratégia nélkül, négy kisgyerek mellett, egy garázsból indult az öntapadós fóliákon túl a lakásszépítés (siker)élményét is kínáló Fóliás Juci. Tulajdonosai hét év szárnyalás, 150 ezer rendelés, mintegy kétmilliárd forintos forgalom és több hullámvölgy után – üzlethez is – értő kézbe adnák. Zsámboki Judit a vállalkozás felépítéséről, a mélypontokról és a döntésük hátteréről is mesélt.
Amikor a közgazdász végzettségű, korábban könyvelő irodában dolgozó Judit tizenegy év babázás után vissza akart térni a munkaerőpiacra, hiába volt több „papírja”, nyelvvizsgája és tapasztalata, amint kiderült, hány gyereke van, volt, hogy köszönés nélkül tették le a telefont. Nem „feladós” típus; korábban azt mondták neki, nem biztos, hogy lehet gyereke, hat év alatt négy is született. Azt, hogy a rendszermérnökként dolgozó férjének mekkora terhet jelentett a család fenntartása, akkor értette meg, amikor Attila nem akart elmenni egy, a hobbijával, az akváriumépítéssel foglalkozó rendezvényre. Judit szerint nincsenek véletlenek, és utólag tudja: sorsfordító volt számukra, hogy szabályosan elküldte. „Fellelkesedve jött haza: »tök jó volt, és társasozni fogunk«, majd elrohant zuhanyozni. Megijedtem, mert az előző pasim videójátékozott. Kijött, és folytatta: »el kell olvasnunk Robert Kiyosaki Gazdag papa, szegény papa című könyvét, abból megtudjuk, hogyan szállhatunk ki a mókuskerékből. El kell mennünk a játékára is, hogy egyről a kettőre jussunk«,darálta. Így tettünk, és rájöttünk, mit csinálunk rosszul: nem dolgoztatjuk,csak költjük a pénzt” – idézte fel. Juci tartott a könyv alapján rendezett társasjátékozástól, nem hitte, hogy ki tud jutni a szimbolikus taposómalomból. „Aggódtam, hogy Attila, akivel akkor már tizenéve együtt voltunk, rájön, kit vett feleségül…” – érzékeltette önbecsülésének akkori szintjét. Sikerült, a játékostársai többségének és meglepetésére Attilának azonban nem.
Az első vállalkozási ötletük lakások felújítása, majd eladása volt, de pénzük nem volt, a frissen alapított cégük pedig nem kapott hitelt. „Beláttuk, nem ez az utunk. Elmentünk egy célállító tanfolyamra is, ahol megfogalmaztuk: úgy szeretnénk jobb életet teremteni a gyerekeknek, hogy mások életét jobbá tesszük. A következő szerdán »jött« egy hálózatépítő, csütörtökön pedig a fóliás lehetőség” – idézte fel. Mindkettőbe belevágtak. „A multi-level marketinges rendszer beszippantott; tetszett, hogy nincs szükség raktárkészletre, termékfejlesztésre, innovációra, pénzügyekkel, stratégiai döntésekkel, pénzvisszaforgatással sem kell foglalkoznom.” Egy évvel később Jucinak pánikrohama lett. „Beláttam: ennyi lovon egy fenékkel nem lehet ülni.” Arra is rájött, nem áll készen a csapatvezetésre, ezért a fóliázás felé fordult. „Eleinte fogalmam sem volt róla, azt sem értettem, miért engem választottak. Utólag derült ki, a német gyártó tulajdonosa kitalálta, Magyarországon is népszerűsítse valaki a terméküket. Az egyik vezetőnek eszébe jutott a főiskolai osztálytársa, neki pedig én, az általános iskolából. Három órán belül hívtak” – mesélte.
Judit tapasztalatai szerint akkor működik az élete, ha szívből irányítja. „Először nemet mondtam, nem beszélek németül, sem angolul. Később kiderült, az értékesítő lány orosz. Ezt jelnek tekintettem, én a Szovjetunióban születtem,oroszul és ukránul is anyanyelvi szinten beszélek” – árulta el. Működési módját mutatja, hogy amikor a tárgyalás utáni éjszaka a lány hazavitte a vidéki házukba, Juci „nem engedte” visszavezetni: felajánlotta, aludjon náluk. „Reggel elővett egy darab fóliát, és felragasztotta a konyhaasztal »megfáradt«burkolatára. Évek óta nem tudtunk vele mit kezdeni, akkor értettem meg, mire jó” – idézte fel. A fólia nem volt újdonság, létezett itthon is, ám öntapadós tapétának hívták. A németek szerint Magyarországon nehéz a megszokottakon változtatni, nem javasolták, hogy átnevezze. „Ma a barkácsáruházakban is fóliának hívják” – mondta büszkén.
Juci tovább is ösztönösen haladt. „Egy »rendes« vállalkozó piackutatás alapján üzleti tervet készített volna, én csak megcsináltam, amit kértek: teszteltem.” A Facebook-korszak elején olyan elérésekkel posztolt, hogy a német „nagyvezér”személyesen látogatta meg, sőt webshop-működtetési együttműködést ajánlott. „Azt gondoltam, özönleni fognak a vásárlók, a sok munka, amit a blogolásba fektettem, pénzzé válik, de az első hónapban mindössze két vevőnk volt” –mondta. Nem adta fel; fejlesztette magát: könyveket olvasott, tréningekre jártak. Attila tanulta a Facebook működését: hogyan lehet minél több emberhez eljutni, miként kell hirdetéseket indítani, és jól működő külföldi webáruházak rendszereit is vizsgálgatta, miközben – 2019-ig – a főállását is megtartotta.Egy előadáson hallottak a munkafolyamatok kiszervezéséről, és bár Juci úgy érezte, „árvaházba kényszerítik az egyik gyerekét”, 2017 januárjában választottak egy fulfillment szolgáltatót. „Addig a négy kicsi – 4, 6, 8, 10 éves – gyerek mellett a garázsban csomagoltam. A nagyok is itthon voltak, mert a falu egyetlen iskolájában késő délutánig bent kellett volna maradniuk.Magántanulók voltak, én tanítottam őket írni, olvasni, számolni. Fájó szívvel adtuk át az utánfutónyi termékünket, de szinte azonnal felszabadultam” – idézte fel.
Judit lelkesen vetette bele magát az ötletei megvalósításába. „Akkor lett a nevünk Otthon-Édes-Otthonból Fóliás Juci, mert kiderült, az egyik vevőnk így mentett el a telefonjába. Abban az időben ugyanis minden vevőt felhívtam, és megkérdeztem, elégedett-e” – avatott be az ügyfélkezelési módszerébe. Ekkor találta ki, országos iskolafelújítási roadshow-val is népszerűsíti a fóliát. „Videót ragadtam, és világgá kürtöltem, hogy iskolák jelentkezését várjuk. Azt gondoltam, biztos lesz olyan szülő, gyerek és tanár is, aki fóliázna. Meg akartam mutatni azt is, bárki meg tudja csinálni. Amikor letettem a telefont, a kolléganőm megkérdezte, hogyan tervezek turnézni, ha nem vezetek. Megcsináltuk” – érzékelteti elszántságát.
Ekkor kezdett élőzni is. „Amikor Wolf Gábor egy videójában azt mondta, azzal jobb elérés érhető el, mint posztolással, azonnal indítottam is egyet. Nem volt jó világítás, mikrofon, de még telefon sem, nem sminkeltem és a „hajam is milyen” volt. A fotelbe tettem egy étkezőszéket, arra egy kisebbet, rá a laptopot és a mobilt, és – néhány néző előtt – lefóliáztam egy bútort. Annyira izgultam, hogy a végén a mentés helyett a törlés gombra nyomtam. Miután kisírtam magam, visszaszereltem az „állványt”, és megmutattam, a fóliát leszedni is könnyű. Azt a videót már el is mentettem. Szerencsére gyerekkorom óta ilyen vagyok: megélem a fájdalmat, de aztán limonádét csinálok a citromból; a megoldásra koncentrálok” – árulta el. Az élői rendszeressé váltak: minden kedden és csütörtökön „livefóliázott”. „Eleinte alig néztek, a dobozokból összerakott »kamukandallóm« már többekhez eljutott. A rekord a konyhapult fóliázása volt. Egyszer másfél óra után lemerült a mobilom, mielőtt kikapcsolt, megígértem: kis töltés után visszatérek. Húsz perc múlva ötszázan vártak” – mesélte. Futótűzként terjedt a híre; felfigyelt rá a sajtó, felismerték az utcán és a boltban is. A forgalmuk is megugrott, piacvezetőkké váltak. „Megmutattuk: ez nem csupán fólia, hanem elérhető felújítási technika, egyszerű lakásszépítő módszer, amely sikerélményt is ad” – mondta. Wolf Gábor személyes konzultációján megértették azt is, jelentős értéket képvisel az egyre nagyobb, rengeteg vevőalkotást tartalmazó Facebook-csoportjuk. „Nem én mondom, a vásárlóink mutatják meg: fóliázni jó” – mondta.
Attila automatizálta a webáruház működését, aztán – többedmagával –készített egy teljes vállalatirányítási rendszert, a Cloud ERP-t. „ACRM-rendszerünket látva Wolf Gábor megkérdezte, miért kell nekünk »rakéta«. Attila gondolkodás nélkül válaszolta: »az űrbe készülünk«. Pedig akkor még nagyon kicsik voltunk.” Ekkoriban történt, hogy Németországban – az akkor már új tulajdonossal működő fóliagyár vezetői – megkérdezték, mi a tervük a következő évre. Juci „remegő lábbal” az akkori forgalmuk több mint kétszeresét mondta. „Az egyikük lekezelően azt válaszolta: az ideitől is boldogok lesznek.Felbosszantott, és be is nyomott egy gombot: a háromszorosát csináltunk. Az is felpörget, ha azt mondják: nem lehet” – tette hozzá.
A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!
