„Minden nap plusz egyet tegyünk hozzá, legyen bármi is az” – avatott be minket Zsebők Tamás a vállalkozói filozófiájába. A recept működik, hiszen a Z(s)eppelin Utazási Iroda története immár három évtizedre nyúlik vissza. De ne szaladjunk ennyire előre. A ma már többszörös MagyarBrands-díjas utazási iroda klasszikus családi vállalkozásként indult még a kilencvenes évek elején és azóta is töretlenül szembenéz a piac kihívásaival. „Az édesanyám a rendszerváltás időszakában az akkori 3 utazási iroda egyikénél vezető pozícióban dolgozott, majd az egészen más területen dolgozó édesapámmal összeházasodva Szegedre költözött” – tudtunk meg Tamástól. Az édesanyja továbbra is az utazási irodában, de már Szegeden tevékenykedett, „ám ahogy megnyílt a lehetőség a saját vállalkozások alapítása előtt, a szüleim szinte azonnal megkezdték egy saját utazási iroda szervezését”. Az iroda ’94-ben indult el Szegeden egy bérelt helyiségben, majd „évről évre jöttek az egyre nagyobb tervek, egyre több lett a bejárt útvonal, egyre több lett a desztináció és a törzsutasok száma is egyre nagyobb lett”. Ebben az időszakban a Z(s)eppelin is a klasszikus utazásszervezés területén tevékenykedett, hiszen az utasokat buszlánccal utaztatták az akkor főleg görögországi apartmanokba. „Ezt követően viszont specializálódunk a körutazásokra, a minőségi városlátogatásokra s azóta is ezen a zárt nyomvonalon haladunk tovább és erősödünk évről évre” – mondta Tamás.  

Egyetlen pillanat alatt döntött 

Az nyilván egy izgalmas kérdés, hogy hogyan került egy az Ybl Miklós Műszaki Főiskola magasépítészet szakát sikeresen elvégző fiatalember egy az idegenforgalomban érintett családi vállalkozásba. A válasz – bizonyos szempontból – Tamás szemléletéből fakad. „Az iroda a Gorenje-korszakban indult, a folyamatos utazás gyakorlatilag a szocializációm egyik alapját jelenti, gyakran pihentem a kocsiban egy-egy hűtő és tévé mellett” – emlékezett vissza Tamás. Mint mondja, „a diploma megszerzése után pillanatok alatt elengedtem az építészetet és egy száznyolcan fokos fordulattal teljes mellszélességgel beálltam dolgozni a családi vállalkozásba, annak minden lüktetését éreztem már az első idők óta”. Persze a terep nem volt ismeretlen számára, hiszen a családi mikrobusszal már a főiskolás évei alatt is szállította az utasokat a tanulmányai mellett.  

Nem akart húsz évet várni a sikerre 

Ám a gyors váltás mögött meghúzódik egy másik nyomós ok is. „A főiskola elvégzése után tíz évig kellett volna gyakornokként dolgoznom egy vezető tervező kezei alatt, majd csak azt követően tudtam volna a kilépni a piacra, ahol újabb tíz év, amíg ismert tervezőként érvényesülni tudtam volna” – hívta fel a figyelmünket Tamás. Neki viszont „nem volt húsz éve arra”, hogy eredményeket érjen el és letegyen valamit az asztalra. Ha az építészet mellett dönt – tette hozzá – akkor csak most bontogathatná a szárnyait vállalkozóként. Az a típusú ember, aki nem szereti a dolgokat halogatni, „ha valamit megtehetsz ma, azt ne halaszd holnapra”. Tamás szerint vállalkozónak lenni sosem volt egyszerű és szerinte egy huszonnégy órás foglalkozásról van szó. Viszont úgy látja, hogy vállalkozó és vállalkozó között az jelenti a legfőbb különbséget, hogy ebben ki problémát és ki feladatot lát. „Én folyamatosan azon gondolkodom, hogy minden egyes nap jobb legyen, mint az előző volt; plusz egy gesztus, plusz egy érv, plusz egy utas, plusz egy forint” – mondta Tamás. Őt a főiskolai idején és a vállalkozásba lépés első perceiben is ez a szemlélet vitte előre, „már a telex és a fax idején is azon gondolkodtam, hogyan lehetne az irodát és a foglalások rendszerét számítógépes alapokra helyezni, ahol csak lehetett, igyekeztem fejleszteni.” A vállalkozás jelenleg, a Covid után (!) közel harminc embert foglalkoztat és idén már sikerült elérniük a 2019-es eredményeiket is. Szerződéses partnereikkel több mint 100 embernek ad mindennapi munkát és feladatot. 

A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!  

Tovább