Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj
le semmi fontosról!
Ha létezik „csokimennyország”, a komplex élményt nyújtó Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda biztosan ott is működik. A több évtizedes múltra visszatekintő soproni cég tulajdonosai génjeikben hordozzák a minőségi édességkészítés iránti elhivatottságot, illetve a vállalkozást. Bár úgy tapasztalják, a csokit, mivel mindenki szereti, boldogság eladni, ám kihívásokkal, azaz ahogy ők megélik: megoldandó feladatokkal azért ők is szembesülnek.
„Már tinilány koromban is szerettem volna egy cukrászdát vagy kávézót, aztán megismerkedtem valakivel, akinek volt. Ha nem ő lenne a férjem, akkor is ezzel foglalkoznék” – kezdte Harrer-Abosi Beatrix. A vendéglátó szakközépiskola elvégzése után rövid ideig dolgozott étteremben, aztán kávézóban, majd Ausztriába ment. Abba a cukrászdába, amelyet a későbbi férjének szülei nyitottak 1968-ban. „Csodálattal néztem a családi vállalkozásukat. A fiúkkal, a frissen elvált férfiemberrel 1992-ben kezdődő kapcsolatunk lett a cégünknek is az alapja.” Beatrix húszévesen nem tartotta egészségesnek, hogy „0-24-ben” együtt legyenek, ezért megegyeztek: keres máshol munkát. „Eszembe jutott: klassz lenne, ha az ő fantasztikus cukrászdájukat megcsinálnánk Magyarországon is. Az, hogy Sopronban, nem volt kérdés, imádok itt élni.” 1995-ben nyitották meg a Harrer Cukrászdát, amelyet Karl Harrer szakmai irányításával Beatrix vezetett. „Sokáig ő Mattersburgban dolgozott, én Sopronban, de együtt éltünk, és mindent közösen döntöttünk el.” Azt is, hogy elkezdenek csokoládéval is foglalkozni. 2009-ben nyitották meg a Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda elnevezésű helyet. „Azóta a férjem is itt, a cukrászműhely vezetőjeként dolgozik” – tette hozzá.
A közös vállalkozásban a feladatmegosztás bár egyértelmű volt, Beatrix szerint érdekesen alakult. „Mielőtt elkezdtünk egy épületen belül dolgozni, mind a ketten önállóan hoztunk döntéseket. Az első hónap kaotikus volt: nem tudtuk, ki mit csinál, miért felel. Leültünk, és szimbolikusan falakat építettünk: kimondtuk, mi az ő és mi az én területem. És azt is tisztáztuk, hogy a falak fölött át lehet és kell is beszélni, lehetnek közösek a döntések, de a felelősség a területtől függően az övé vagy az enyém. A munkafolyamatok kettéválasztása azóta is szépen működik. A férjem nem tud magyarul, ezért például a személyzeti és vendégkommunikáció »automatikusan« az enyém. És az is egyértelmű volt, hogy minden szakmai kérdésben övé az utolsó szó” – osztotta meg Beatrix.
„Bár mindketten végzett cukrászok vagyunk, nekem is van mesterlevelem, azt szoktam mondani, ő a cukrász, csupa nagybetűvel. A szakmai tudása sokszorosa az enyémnek, a csokoládékészítés a szerelme, nincs olyan kakaóbab a műhelyben, amelyet ne ő dolgozna fel. Minden csokoládét, az összes drazsészemet, amelyet eladunk, ő készít, a kollégák közreműködésével. Az új ötletek, receptek is tőle származnak. Kicsit művészlélek, és aki ilyen tökéletes dolgot készít, annak nehéz vállalkozni. Neki nem is kell mást csinálnia, »csak« nagyon jó csokit. Ettől ő boldog, én pedig szívesen végzem a többi feladatot” – mondta Beatrix. Ezekbe, mivel „piciből” nőtt a vállalkozás, folyamatosan beletanult. „A működtetési feladatok nagy részét már nem egyedül végzem, van könyvelő, adótanácsadó, akikkel dolgozunk. Az időm nagy részét azért az irodában töltöm, a többi között a pénzügyi feladatokkal, viszonteladói vagy egyedi ajánlatok készítésével, új termékkörök tervezésével, a csomagolások kialakításával” – sorolta. A cukrász szakmát ő is szereti, noha napi szinten nem műveli, továbbképzésekre, cukrásztanfolyamokra is jár. „Az elméleti tudásom megvan, megvezetni nem lehet, és szinte mindent meg tudnék csinálni, ami a cukrászműhelyben zajlik, de körülbelül tízszer annyi ideig tartana, mint a kollégáknak” – vallotta be. Hozzátette, az azonban nagyon tud neki hiányozni, ha keveset van a vendégek között. „Imádok a süteményespult mögött állni, kávét készíteni vagy épp az asztalok között járkálva mindenkitől megkérdezni, hogy van és ízlett-e a kiválasztott édesség. Ha sokat kell ülnöm az íróasztal mögött, akkor időnként »leszaladok« körülnézni” – mesélte Beatrix.
A komplex élményt nyújtó „csokimennyország” a korábbi ipari park területén egy modern épületben működik. A teraszos, sokasztalos, klasszikus cukrászdában kialakított kis boltban lehet megvásárolni a csokicsodákat. Az épület része a műhely, ahol a tradicionális sütemények és desszertek, fagylaltok, valamint csokoládék készülnek. A mellette levő helyiségben pedig vezetett csokoládékóstolókat tartanak, naponta többször is. „Az üvegfalán keresztül rá lehet látni a gyártásra, így a vendégek abba is betekintést nyerhetnek, hogyan dolgozunk. Semmi titok nincs benne, mindent szívesen megmutatunk” – hangsúlyozta Beatrix. Ilyen látványműhely nem nagyon van máshol. „A cukrászat valahogy mindig hátul, eldugva működik. Sok helyen ablak nélkül. Azért építkeztünk a város szélén, hogy mindent úgy alakíthassunk ki, ahogy elképzeltük. Minden elfér, mindennek van helye. A férjem mindig olyan cukrászműhelyről álmodott, ahol ő mondhatja meg, melyik asztal milyen irányba álljon, így a munkafolyamatainak megfelelően kialakított cukrászműhelye lett. Fontos szempont volt, hogy magunkat is beleértve mindenki, aki itt dolgozik, jól érezze magát” – tette hozzá Beatrix.
A cukrászsüteményeik a klasszikus vonalat képviselik. „Sok olyan van a választékunkban, amelyek 1968 óta változatlan. Hatalmas büszkeség és öröm, hogy ezeket a mai napig szeretik a vendégeink. A Lido szeleten például több generáció nőtt fel, van olyan törzsvendégünk, akinek életében nem volt még másmilyen születésnapi tortája” – árulta el Beatrix. A vitrin 80-90 százaléka mindig ugyanolyan, szezonálisan variálnak „picit”: nyáron mangós, kókuszos-ananászos és sárgabarackos, ősszel szilvás és gesztenyés süteményt is kínálnak. „Nem nagyon tudunk változtatni, de nem is szeretnénk. Franciaországban a gyönyörű desszerteket látva kicsit mindig kedvet kapok, de aztán rájövök: én is rendre a klasszikus ízjegyűeket választom. Kevés olyan vendég létezik, szerintem, aki kecskesajtos, bazsalikomos, málnás süteményt választ, még akkor is, ha a málnát sokan szeretik” – osztotta meg a tapasztalatait Beatrix. Hozzátette: az azonban, hogy régi receptek alapján készülnek a desszertjeik, nem jelenti azt, hogy ne a legmodernebb technológiákat használnák.
„A csokoládék készítésében pedig kifejezetten innovatívak vagyunk, több különlegességet is készítünk. Mindent kézzel, csak természetes alapanyagokból” – hangsúlyozta. Hozzátette: a gondosan kiválasztott kakaóbabokat a legjobb termőhelyekről vásárolják, magvakkal, aszalt és kandírozott gyümölcsökkel, fűszerekkel ízesítik. „Az édességkészítés kreatív folyamatában a cukrász egy kicsit saját magából is ad: minden egyes új ízvilág, egy-egy különleges fűszerkombináció tükrözi a készítő lelki világát, fantáziáját, de az aznapi hangulatát is. Ehhez inspirációt a férjemnek leginkább az utazások, a természet, a sportolás ad, de sokszor egy közös vacsorán is megihletődik. Az ötletek aztán rengeteg kísérletezés után nyerik el végső formájukat” – engedett betekintést az alkotói folyamatba Beatrix.
A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!
