Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj
le semmi fontosról!
Szuper és kielégítő érzés tető alá hozni egy megállapodást a partnereddel egy hosszú és sok energiát felemésztő tárgyalássorozat végén. Gyakran előfordul azonban, hogy a megkötött üzlet – legyen az termék értékesítése vagy szolgáltatás nyújtása – tartalmának szerződésbe történő rögzítésére már sokkal kevesebb időt és energiát fordítanak a felek, amely később a szerződésszerű teljesítés elmaradása körében nem várt nehézségeket, akár jelentős költségeket is okozhat.
A szerződés – mint joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat egy formája – alapvetően három különböző formában jöhet létre: írásban, szóban vagy ráutaló magatartással. Ha van rá mód, akkor minden esetben legyen írásba foglalva a megállapodásotok, ezzel nagyon sok problémától meg tudod óvni magad a későbbiekben. Fontos leszögezni, hogy a szerződés akkor minősül írásbelinek, amennyiben azt a felek aláírták, avagy amennyiben azt a nyilatkozatot tevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas módon – az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvényben foglaltaknak megfelelően – elektronikusan aláírták. Az elektronikus aláírások szabályait egy későbbi cikkben járjuk majd körbe, egyelőre maradjunk azonban a klasszikus módon megkötött szerződéseknél.
Az írásban létrejött szerződés a jogviszonyotok több fázisában is előnyt jelenthet. Egyrészt előnyös a szerződés teljesítése során, mivel – jó esetben – rögzíti mindazon jogokat, amelyeket gyakorolhatsz és minden olyan kötelezettséget, amelyeket teljesítened kell a szerződés hatálya alatt. Így amennyiben a partnereddel a teljesítés során vita merül fel, vagy nem emlékeztek teljes mértékben a megállapodásotok részletszabályaira, abban az esetben elegendő kivenni a fiókból a szerződést, amely – jó esetben – választ ad a kérdéseitekre. Előnyös másrészt az írásbeli szerződés az esetlegesen felmerülő jogviták során történő jogérvényesítés szempontjából is.
Amennyiben van írásbeli szerződésed, abban az esetben könnyebben tudod bizonyítani, hogy annak valamely rendelkezése megszegésre került a másik fél által (pl. késedelembe esett vagy hibásan teljesített). Ellenben, ha szóban vagy ráutaló magatartással létrejött szerződésed van, ott a feni előnyöket nem tudod élvezni és amennyiben – nem várt módon -, valamilyen probléma merül fel a teljesítés során, neked kell bizonyítanod annak a tényét egyrészt, hogy szerződés jött létre, másrészt, hogy a szerződés az általad állított tartalommal jött létre.
Fontos megjegyezni, hogy az írásbeli szerződés fogalma sokkal szélesebb körű annál az általános elképzelésnél, hogy írásbelinek csak az a szerződés minősül, amelyet a felek kinyomtatnak és egy asztalnál mindannyian aláírnak. Írásbeli szerződés akár e-mailben is létre tud jönni, vagy például írásban jön létre a szerződés, ha a távollévő felek ugyanolyan tartalmú szerződésnek csak más-más példányát írják alá.
Nagyon fontos tehát, hogy akármennyire is sürgetnek az üzlet megkötése közben vagy után, akármennyire is macerás, lehetőleg köss szerződést írásban!
A szerződés létrejötte szempontjából kiemelt jelentősége van a szerződésbe foglalt tartalmi elemeknek is. A szerződés főszabály szerint – a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánításán túl – akkor jön létre, ha a felek megállapodnak a lényeges, illetve bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben.
A lényeges kérdés fogalmát mindig az adott szerződéstípus tekintetében kell vizsgálni. Legegyszerűbb példa az adásvételi szerződés: az adásvételi szerződés lényeges tartalmi eleme a tulajdonos azon akaratának kifejezése, hogy vételár ellenében átruházza a vevőre a szerződés tárgyának tulajdonjogát. Ha egy adásvételi szerződésből hiányzik ennek a lényeges tartalmi elemnek a rögzítése, akkor a szerződés nem jön létre. Lényegesnek minősített kérdésről pedig akkor beszélünk, amennyiben valamelyik fél a másik fél tudomására hozza, hogy amennyiben az adott kérdésben nem állapodnak meg, akkor a szerződést nem kívánja megkötni. Példának okáért, ha az egyik fél rögzíti, hogy a teljesítés helyében az általános szabályoktól eltérően kíván megállapodni, azonban nem jön létre ilyen megállapodás, abban az esetben a szerződés sem jön létre.
A létrejött szerződés tartalmát azonban nem csak a fenti elemek képezik. A szerződés tartalmává válik továbbá minden olyan jogszabályi rendelkezés, amely az adott jogviszonyt szabályozza, és attól a felek a szerződésben nem tértek el. A gyakorlatban például amennyiben két vállalkozás eltérően nem állapodik meg a szerződésben, a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján irányadó jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke. A jogszabályok tehát – az esetek döntő többségében – kitöltenek minden olyan űrt, amelyről a felek nem rendelkeztek és nem minősül lényeges, illetve lényegesnek minősített kérdésnek.
A fentieken túl két olyan elem is a szerződés részévé válhat, amin sokan át szoktak siklani. Az egyik ilyen tartalmi elem a felek közötti korábbi üzleti kapcsolatban létrejött megállapodások és szokások. Amennyiben tartós partneri viszonyokat alakítasz ki, abban az esetben kiemelten fontos, hogy minden egyes szerződésnél vizsgáld meg, hogy szükség van-e a szerződésben a korábban kialakított szokástól eltérő megállapodásra például a teljesítés helye vagy a vételár meghatározásának a módja tekintetében. Ugyanígy a szerződés részévé válik minden olyan, az adott üzletágban hasonló jellegű szerződés alanyai által széles körben ismert és alkalmazott szokás. Ez alól csak az kivétel, ha az adott felek között korábban létrejött szokás ezzel összeegyeztethetetlen. Erre tekintettel szükséges tisztában lenni azzal, hogy az adott területen, ahol a tevékenységedet kifejted milyen széles körben ismert és alkalmazott szokások vannak.
Nagyon fontos tehát tisztában lenni az adott szerződéstípus lényeges tartalmi elemeivel, valamint ne feledd, hogy nemcsak azok a rendelkezések válnak a szerződés tartalmává, amelyekben kifejezetten megállapodtok!
Az általános szerződési feltételek (ÁSZF) olyan szerződéses rendelkezések, amelyeket az alkalmazója több szerződés megkötése céljából, egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározott és azokat a felek egyedileg nem tárgyalták meg. Az ÁSZF alkalmazása több szempontból is hasznos: egyrészt ÁSZF alkalmazása mellett nem szükséges minden egyes szerződésedbe beleszerkeszteni ezeket a feltételeket, hanem elégséges annak elfogadására a szerződésben utalni, így jelentős időt és energiát tudsz megspórolni. Másrészt rögzíteni tudsz benne olyan standardokat, amelyektől alapvetően nem kívánsz eltérni a hátrányodra, kivéve, ha a szerződésben másképpen állapodtok meg.
Természetesen a jogszabályok az ÁSZF szerződéses tartalommá válásához – mint egyedileg meg nem tárgyalt rendelkezések – több garanciát fűznek. Elsődleges kötelezettsége az ÁSZF alkalmazójának, hogy a másik szerződő fél megismerhesse az ÁSZF tartalmát. Nem működik tehát az a megoldás, hogy írok magamnak egy jó ÁSZF-et, elteszem a fiók mélyére és csak akkor húzom elő, amikor szükségem van rá egy jogvitában. Az ÁSZF-et elérhetővé és megismerhetővé kell tenni a másik fél részére. Ez történhet például honlapon egy jól látható hivatkozással, vagy blankettaként kinyomtatva is. A szerződéses tartalommá válás másik fontos feltétele, hogy a másik félnek az ÁSZF-et el kell fogadnia. Az elfogadásnak kifejezettnek kell lennie, tehát online például egy box kipipálásával vagy papíron egy kifejezett elfogadó rendelkezéssel tudod a másik fél általi elfogadást igazolni.
Az ÁSZF alkalmazása körében kiemelt jelentősége van annak, hogy az alkalmazója fogyasztóval vagy másik vállalkozással szemben alkalmazza az általános szerződési feltételeket. A fogyasztó olyan természetes személy, aki a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenységén kívül jár el a szerződés megkötése során. A jogalkotó a fogyasztókat az információ-, illetve erőforrás kiegyensúlyozatlanság miatt jelentősen védi a vállalkozásokkal szemben, amelynek az egyik legjelentősebb területe az általános szerződési feltételek. Speciális követelmény a fogyasztókkal szemben alkalmazott ÁSZF szerződéses tartalommá válásának, hogy amennyiben az ÁSZF rendelkezései alapján a vállalkozást a fő kötelezettsége teljesítéséért járó ellenszolgáltatáson felüli további pénzbeli követelésre jogosítja fel a fogyasztóval szemben, akkor erre az általános szerződési feltételre külön fel kell hívni a fogyasztó figyelmét és a fogyasztónak a többi általános szerződési feltételtől függetlenül, külön is el kell fogadnia ezt a számára hátránnyal fenyegető rendelkezést. A fogyasztókkal szemben alkalmazott ÁSZF meghatározása körében a vállalkozásnak jelentős figyelmet kell fordítani azokra a jogszabályhelyekre, amelyek nem kimerítően, de iránymutató módon meghatározzák a tisztességtelennek minősülő általános szerződési feltételeket. Az ilyen tisztességtelen általános szerződési feltételeket a fogyasztó jogosult a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt megtámadni és kérni az érvénytelenségének megállapítását, így azok alkalmazását el kell kerülni.
Érdekes esete az ÁSZF alkalmazásának, amikor két olyan vállalkozás szerződik, amelyek mindketten rendelkeznek általános szerződési feltételekkel és egymás általános szerződési feltételeinek elfogadásával szerződnek. Amennyiben az általános szerződési feltételek nem ellentétesek egymással, akkor minden probléma nélkül a szerződés részévé válnak. Viszont fennáll annak az esélye, hogy az ÁSZF-ek egymással ellentétes rendelkezéseket tartalmaznak. Ebben az esetben a jogalkotó két megoldást kínál: ha az egymással ellentétes rendelkezések nem minősülnek a fentebb már tárgyalt lényeges szerződési feltételeknek, akkor a felek közötti szerződés bár létrejön, de az egymással ellentétes általános szerződési feltételek nem válnak a szerződés részévé. Ellenben, ha az ÁSZF-ek között a szerződés szempontjából lényeges kérdésben van ellentét, akkor nemhogy az adott ÁSZF rendelkezések nem válnak a szerződés részévé, de maga a szerződés sem jön létre a felek között.
A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!
